Tökéletes, pontosan olyan amire vágytam. Nem baj hogy elgondolkodós, és egyáltalán nem baj hogy kicsit bújós, mert ezektől valahogy még inkább igazi.

Hogy mitől lett/lesz egyre jobb..., hmmm..., tényleg azt hiszem hogy tőlem. Egészen pontosan tőlünk, de az én oldalamon nyilván sokkal nagyobb a változás. Sokkal több volt a gát, a saját magam által húzott határ amiknek feszegetése és kitolása néha tényleg küzdelmes volt, de a végeredmény mindenképpen megérte.

Néhány hónappal ez előtt nem gondoltam volna, hogy ez egyik kedvenc játékom lesz amikor egy másik nővel együtt, egyszerre szopunk le egy pasit. Emlékszel mit mondtam mikor ezt először próbáltam? Hogy szerintem úgy lenne az igazi ha mi csajok is gerjednének egymásra és közben csókolóznánk, belemarkolnánk egymás hajába, megsimogatnánk egymást. És tényleg, pont ez az a részlet amitől annyira jó lett.

Azt már nem is számolom hány pasi farka volt bennem bármilyen módon, vagy mennyien értek hozzám egyetlen éjszaka alatt. Fura hogy nem csak az arcuk nem marad meg, de már az érintések is összefolynak. Nem emlékszem például hogy akivel utoljára beszélgettem az emeleten vele előtte voltam e, vagy csak ott szólított meg ha már egymás mellé keveredtünk. Megmaradnak érzések, amikor az első belém hatolt, és valahogy ösztönösen sikerült azt a pózt választanai ami az abszolút kedvencem. Vagy a tükrös szobából emlékszem a pasi borostájának szúró érzésére a bőrömön. (Azt sem tudom hogy ezt az érzést miért szeretem, de valahogy mindig is izgatott. Lehet hogy köze van ahhoz amit mondtál, amikor borostásak vagytok otthon hagyjátok a jófiú éneteket. Helyes! Szeretem ha valaki stílusosan mocskos.)

Ó, belőled viszont minden megvan. Imádtam az öleléseket, a bújós csókolózásokat, ahogy simogattál. És nagyon-nagyon izgató a szex utáni illatod. Annyira szeretek mélyen beleszagolni a nyakadba miután egy másik nővel voltál. Különleges, semmihez nem hasonlítható, és egy pillanat alatt ható afrodiziákum. Még rajtad vannak a nyomai, de már az enyém vagy újra.

Nem, ebből tényleg soha nem elég. Éppen attól jó hogy mindenkivel más, miközben összességében mégis mindig ugyanaz marad. Az összes szereplő és a forgatókönyv változik, egyetlen állandó van benne, az általuk nyújtott élmény veled együtt megélt tökéletessége. Igen, tudom hogy szeretsz nézni, és szereted hallani a hangom közben, mint ahogy ez engem is izgat. Aki ezt még soha nem próbálta szerintem el sem tudja képzelni hogy mit hagy ki.

Bébi, a hegyre való kirándulást külön köszönöm. Az a kis idő egészen különleges helyre kerül az emlékeim között. Persze, gyönyörű a panoráma, ezt sem tudom megunni soha. De ami miatt felejthetetlen marad az az hogy ennyire figyelsz rám, hogy fontos neked hogy olyat adj amitől többek leszünk. Imádok így együtt lenni hogy nem csinálunk semmit, és mégis annyi minden történik közben. Nem hangosan vagy látványosan, hanem csendben belül, ott ahol csak azok a dolgok történnek amik igazán számítanak.