Mindkettőnknek lételeme az információ szerzés, a kommunikáció, a helyzetek tisztázása, a megoldások keresése. Éppen ebben vagyunk képtelenek rá, abban a helyzetben ami tényleg számít? (legalábbis sokáig számított....) Visszafelé már nem tudunk haladni, ami megtörtént azon túl vagyunk, legfeljebb megvilágíthatunk homályos sarkokat, megválaszolhatunk nyitva maradt kérdéseket, de ehhez az kell(ene), hogy elhangozzanak a kérdések.
Hogyan lehetséges az, hogy te heteken keresztül abban a tudatban létezel, hogy én hazudtam neked, hogy megpróbáltalak átverni???? Komolyan nem hittem, hogy ez velünk valaha megtörténhet. Én azt gondoltam, hogy oda-vissza működik a szabály: Ha valami nem világos kérdezz, ne pedig kombinálj!
El tudlak engedni ha azt szeretnéd, és ha te is képes vagy rá. Nagyon fog fájni, és egy részem meghal majd bele, de ezt meg tudom csinálni. Arra viszont nem vagyok képes, hogy ne akarjalak magamhoz ölelni, hogy ne úgy csókoljalak, ezt ne várd és ne kérd tőlem, nem megy.
Mi nem tudjuk nem szeretni egymást bébi! Én legalábbis egészen biztosan képtelen vagyok rá, lehet, hogy majd eljön az idő amikor már nem így lesz, de most még nagyon messze vagyok ettől.
Utolsó kommentek