Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Levelek rólunk

Szerető vagyok. A legklasszikusabb és legszexibb vonatkozásban. A blog egy hosszú, forró nyári délutánon indult. Nem beszéltünk akkor egy butaság miatt egy hétig. Annyira hiányzott, hogy muszáj volt kitalálnom valamit amivel átvészelem azt az időszakot. És akkor jött az ötlet, hogy leveleket fogok írni neki. Nagyon személyes, nagyon intim, nagyon rólunk szól. A téma mindig új, és mégis állandó. A szex. Ami annyiféle lehet amennyit csak szeretnénk. Lehet simogató, gyengéd, szenvedélyes, durva, mocskos, játékos, perverz, izgató, vagy éppen megnyugtató, és még annyi minden más. És lehet mindez egyszerre. Lehet annyira jó hogy már fáj. És fájhat úgy hogy jó legyen.

Ez is én, avagy a folytatás, ha úgy tetszik...

Utolsó kommentek

  • Lelkitárs: @A Pasi: A bejegyzések számához képest ritkán szóltál hozzá a kommentekhez, így ez külön is öröm számomra. Pedig ha az ott leírtak nem lettek volna kedvedre valóak, azt leírhattad volna akkor. Éppe... (2014.07.11. 22:03) epilógus
  • Enchantée: All good things come to an end... (2014.07.11. 18:09) epilógus
  • A Pasi: @Lelkitárs: nana, szánalmas sovinizmus? Mi köze van a házasságnak a féltékenységhez? Aki házas az nem lehet féltékeny a szeretőjére? Remélem nem maradtam le semmiről. Azt nem tudod, hogy milyen fél... (2014.07.09. 01:45) epilógus
  • A Pasi: @mrsmiss75: :) (2014.07.09. 01:35) epilógus
  • AdélAnita: @Lelkitárs: Kedves vagy, de a könyv szerintem azért túlzás lenne. Én ezt leginkább magamnak írtam, és neki. Hogy ti többiek hogy lettetek közben ennyien a mai napig nem értem... Igen, amit a félt... (2014.07.08. 10:32) epilógus
  • Utolsó 20

Kérdezz!

2014.05.25. 13:30 | AdélAnita | Szólj hozzá!

Mindkettőnknek lételeme az információ szerzés, a kommunikáció, a helyzetek tisztázása, a megoldások keresése. Éppen ebben vagyunk képtelenek rá, abban a helyzetben ami tényleg számít? (legalábbis sokáig számított....) Visszafelé már nem tudunk haladni, ami megtörtént azon túl vagyunk, legfeljebb megvilágíthatunk homályos sarkokat, megválaszolhatunk nyitva maradt kérdéseket, de ehhez az kell(ene), hogy elhangozzanak a kérdések.

Hogyan lehetséges az, hogy te heteken keresztül abban a tudatban létezel, hogy én hazudtam neked, hogy megpróbáltalak átverni???? Komolyan nem hittem, hogy ez velünk valaha megtörténhet. Én azt gondoltam, hogy oda-vissza működik a szabály: Ha valami nem világos kérdezz, ne pedig kombinálj!

El tudlak engedni ha azt szeretnéd, és ha te is képes vagy rá. Nagyon fog fájni, és egy részem meghal majd bele, de ezt meg tudom csinálni. Arra viszont nem vagyok képes, hogy ne akarjalak magamhoz ölelni, hogy ne úgy csókoljalak, ezt ne várd és ne kérd tőlem, nem megy.

Mi nem tudjuk nem szeretni egymást bébi! Én legalábbis egészen biztosan képtelen vagyok rá, lehet, hogy majd eljön az idő amikor már nem így lesz, de most még nagyon messze vagyok ettől.

Címkék: kérdések távolság elengedés szeretés

A bejegyzés trackback címe:

https://levelekrolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr916205749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása