Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Levelek rólunk

Szerető vagyok. A legklasszikusabb és legszexibb vonatkozásban. A blog egy hosszú, forró nyári délutánon indult. Nem beszéltünk akkor egy butaság miatt egy hétig. Annyira hiányzott, hogy muszáj volt kitalálnom valamit amivel átvészelem azt az időszakot. És akkor jött az ötlet, hogy leveleket fogok írni neki. Nagyon személyes, nagyon intim, nagyon rólunk szól. A téma mindig új, és mégis állandó. A szex. Ami annyiféle lehet amennyit csak szeretnénk. Lehet simogató, gyengéd, szenvedélyes, durva, mocskos, játékos, perverz, izgató, vagy éppen megnyugtató, és még annyi minden más. És lehet mindez egyszerre. Lehet annyira jó hogy már fáj. És fájhat úgy hogy jó legyen.

Ez is én, avagy a folytatás, ha úgy tetszik...

Utolsó kommentek

  • Lelkitárs: @A Pasi: A bejegyzések számához képest ritkán szóltál hozzá a kommentekhez, így ez külön is öröm számomra. Pedig ha az ott leírtak nem lettek volna kedvedre valóak, azt leírhattad volna akkor. Éppe... (2014.07.11. 22:03) epilógus
  • Enchantée: All good things come to an end... (2014.07.11. 18:09) epilógus
  • A Pasi: @Lelkitárs: nana, szánalmas sovinizmus? Mi köze van a házasságnak a féltékenységhez? Aki házas az nem lehet féltékeny a szeretőjére? Remélem nem maradtam le semmiről. Azt nem tudod, hogy milyen fél... (2014.07.09. 01:45) epilógus
  • A Pasi: @mrsmiss75: :) (2014.07.09. 01:35) epilógus
  • AdélAnita: @Lelkitárs: Kedves vagy, de a könyv szerintem azért túlzás lenne. Én ezt leginkább magamnak írtam, és neki. Hogy ti többiek hogy lettetek közben ennyien a mai napig nem értem... Igen, amit a félt... (2014.07.08. 10:32) epilógus
  • Utolsó 20

epilógus

2014.07.05. 19:18 | AdélAnita | 10 komment

Szerettem szerető lenni, az ő szeretője.

Ő más mint a férfiak akiket előtte ismertem, a kapcsolatunk is más volt. Hihetetlen szenvedély ami megfelelő szintű intelligenciával társult, talán így lehetne leginkább meghatározni. Neki is, és nekem is fontos mindkét elem ahhoz, hogy hosszabb távon működőképes legyen a történet. 

Érdekes, hogy nem tudom útólag visszakeresni azt a pontot, hogy hol kezdődött a befejezés szakasza. Egyszer csak lettek dolgok amik már nem működtek, vagy legalábbis nem úgy ahogy addig, később pedig már egyáltalán. Távolodtunk, és még hallottuk ugyan, de már nem értettük egymást. Ő féltékeny lett M.-re, (ezzel együtt most is azt mondom, hogy bennem teljesen külöm él a két kapcsolat) elkezdtünk szavakon lovagolni és felhánytorgatni vélt, vagy valós sérelmeket. Nem méltó hozzánk ez a lezárás, az egészből ez az egyetlen amit bánok.

Volt aki megkérdezte tőlem menet közben, hogy nem érzem e elpazarolt időnek amit neki adok?

Nem, soha nem éreztem annak, most sem. Sokat kaptam tőle, és remélem, hogy én is adtam neki olyat amit csak tőlem kaphatott és értéket képvisel számára.

Szerelmes voltam e?

Néha nagyon közel álltam hozzá, hogy az legyek.

Fog e hiányozni?

Igen, szerintem még nagyon sokáig, egy részemnek talán örökké. Szeretném, hogy ha majd tudjuk már kicsit távolabbról nézni ezt az egészet akkor a kapcsolat átalakulhatna, és az intelligens rész megmaradna belőle, de persze nem tudom, hogy ilyen fokon izzó szenvedély után ez lehetséges e.

 

Sokan olvastatok, (igazából ezen én még mindig meglepődöm, hogy milyen sok embert érdekelt), tőletek most elköszönök, illetve aki továbbra is kíváncsi rám, és a "kibővített verzióra" az megtalál a másik blogon.

http://helloeletem.blog.hu/

Címkék: szenvedély szerető lezárás

A bejegyzés trackback címe:

https://levelekrolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr136475831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrsmiss75 2014.07.06. 20:11:16

Elengedett??? Biztos nehezen született meg a döntés, és gondolom fájdalmas is volt, ő a saját bőrén érzi, hogy mit veszített, mi kíbicek csak elképzelni tudjuk.
Legyél boldog, királylány! Továbbra is olvasni foglak.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2014.07.06. 20:30:14

@mrsmiss75:
Köszönöm!
Nem volt könnyű döntés, egyikünknek sem.
De van az a pont amikor vagy ez, vagy az marad, hogy bántjuk egymást, én semmiképpen nem szerettem volna az utóbbit, ahhoz ő túlságosan fontos volt nekem, és egy részemnek az is marad.

C. Gallus 2014.07.07. 21:16:50

Nagyon szerettem ezt a blogodat! Ha így, hát így. Legalább kerek a történet.

Lelkitárs 2014.07.08. 08:20:55

Hetek óta érzem, hogy valami nincs rendben. Érezni lehetett az írásaidon. Nagyon sajnálom. Igazából úgy érzem, olyan nő vagy, aki mellett lehet és öröm is élni.
....és, hogy kinek nagyobb a vesztesége??? Hmmm...idővel kiderül. :-)
Az írásaid viszont színesek, és, hogy ennyien olvastuk azt javaslom, keress egy kiadót, és add ki könyv formájában az írásaid, kibővítve kis történetekkel.

Ui: Fura mikor egy nős férfi lesz féltékeny.....kicsit olyan szánalmas, gyenge sovinizmusnak tűnik.

Üdv! Anna

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2014.07.08. 10:23:12

@C. Gallus:
Köszönöm, én is szerettem, hiányozni fog.

AdélAnita · http://levelekrolunk.blog.hu/ 2014.07.08. 10:32:25

@Lelkitárs:
Kedves vagy, de a könyv szerintem azért túlzás lenne.
Én ezt leginkább magamnak írtam, és neki.
Hogy ti többiek hogy lettetek közben ennyien a mai napig nem értem...
Igen, amit a féltékenységről írsz..., én nem tudtam kezelni, és ő sem, és amikor bekerül a méreg a véráramba ott előbb utóbb vége lesz mindennek. Nem akartam látni a teljes pusztulást, jobb így befejezni, méltósággal.

A Pasi 2014.07.09. 01:45:03

@Lelkitárs: nana, szánalmas sovinizmus? Mi köze van a házasságnak a féltékenységhez? Aki házas az nem lehet féltékeny a szeretőjére? Remélem nem maradtam le semmiről.
Azt nem tudod, hogy milyen féltékenység ez és így bántó a mondatod. (ugye nem a klasszikus szexuális féltékenységre gondolsz?!) Érdemes lenne nekem is megírnom vagy elég a főszerző tollát olvasni? Na, ez a szánalmas :)

Lelkitárs 2014.07.11. 22:03:37

@A Pasi: A bejegyzések számához képest ritkán szóltál hozzá a kommentekhez, így ez külön is öröm számomra. Pedig ha az ott leírtak nem lettek volna kedvedre valóak, azt leírhattad volna akkor.
Éppen ezért pontosítanék. A hozzászólásom oka, hogy hasonló, kapcsolatban élek én is, /nőként és szeretőként/ és ezt nem csak a leírtakra, hanem a privátban megosztottakra is értem. Hangsúlyozom, még ha nehezen is fogadod el, a bejegyzésemben sem rosszindulat sem lekicsinylés nem volt. Csak a "szerető" szemszöge. Az én párom is féltékeny időnként, de ez nem vezethet oda, hogy emiatt szakítsunk. Emiatt biztosan nem.
Igazad van! Valóban kíváncsi lennék a másik szemszögre is, persze nem üzengetve, de fenntartom...egy könyvben szívesen olvasnám a történeteteket, több okból is.
...és a végén....továbbra is fenntartom amit írtam a szánalmas sovinizmusról, mert van rá okom, miért gondolom így, csak azzal a módosítással, hogy " a rendelkezésemre álló információk alapján....."
Remélem el tudod fogadni, hogy a hozzászólásom nem becsmérlő volt, csak egy semmitmondó vélemény.....
süti beállítások módosítása