Szerettem szerető lenni, az ő szeretője.
Ő más mint a férfiak akiket előtte ismertem, a kapcsolatunk is más volt. Hihetetlen szenvedély ami megfelelő szintű intelligenciával társult, talán így lehetne leginkább meghatározni. Neki is, és nekem is fontos mindkét elem ahhoz, hogy hosszabb távon működőképes legyen a történet.
Érdekes, hogy nem tudom útólag visszakeresni azt a pontot, hogy hol kezdődött a befejezés szakasza. Egyszer csak lettek dolgok amik már nem működtek, vagy legalábbis nem úgy ahogy addig, később pedig már egyáltalán. Távolodtunk, és még hallottuk ugyan, de már nem értettük egymást. Ő féltékeny lett M.-re, (ezzel együtt most is azt mondom, hogy bennem teljesen külöm él a két kapcsolat) elkezdtünk szavakon lovagolni és felhánytorgatni vélt, vagy valós sérelmeket. Nem méltó hozzánk ez a lezárás, az egészből ez az egyetlen amit bánok.
Volt aki megkérdezte tőlem menet közben, hogy nem érzem e elpazarolt időnek amit neki adok?
Nem, soha nem éreztem annak, most sem. Sokat kaptam tőle, és remélem, hogy én is adtam neki olyat amit csak tőlem kaphatott és értéket képvisel számára.
Szerelmes voltam e?
Néha nagyon közel álltam hozzá, hogy az legyek.
Fog e hiányozni?
Igen, szerintem még nagyon sokáig, egy részemnek talán örökké. Szeretném, hogy ha majd tudjuk már kicsit távolabbról nézni ezt az egészet akkor a kapcsolat átalakulhatna, és az intelligens rész megmaradna belőle, de persze nem tudom, hogy ilyen fokon izzó szenvedély után ez lehetséges e.
Sokan olvastatok, (igazából ezen én még mindig meglepődöm, hogy milyen sok embert érdekelt), tőletek most elköszönök, illetve aki továbbra is kíváncsi rám, és a "kibővített verzióra" az megtalál a másik blogon.
Utolsó kommentek