Szerettem szerető lenni, az ő szeretője.
Ő más mint a férfiak akiket előtte ismertem, a kapcsolatunk is más volt. Hihetetlen szenvedély ami megfelelő szintű intelligenciával társult, talán így lehetne leginkább meghatározni. Neki is, és nekem is fontos mindkét elem ahhoz, hogy hosszabb távon működőképes legyen a történet.
imádtalak bébi, volt idő amikor mindennél jobban, megőrzöm magamban a boldog emlékeket
Mindkettőnknek lételeme az információ szerzés, a kommunikáció, a helyzetek tisztázása, a megoldások keresése. Éppen ebben vagyunk képtelenek rá, abban a helyzetben ami tényleg számít? (legalábbis sokáig számított....) Visszafelé már nem tudunk haladni, ami megtörtént azon túl vagyunk, legfeljebb megvilágíthatunk homályos sarkokat, megválaszolhatunk nyitva maradt kérdéseket, de ehhez az kell(ene), hogy elhangozzanak a kérdések.
Nem időrendben, fogalmam sincs, hogy az agyam mi szerint csoportosítja őket, és azt sem tudom, hogy miért éppen azokat dobálja fel.
"Ha olyan dolgot akarsz birtokolni amid sohasem volt,
olyan dolgokat kell megtenned érte amiket sosem tettél."
( C. Chanel)
Csak jött azon a decemberi délutánon, egyszer csak itt volt, bár senki nem kérte, és egészen biztos, hogy nem is vártuk. Elveszítettem egy egész világot akkor, és egy kicsit talán meg is haltam bele. Te tudod mennyire szerettem, és mikor jött a következő azt mondtad, túl gyors, még gyászolom az előzőt. És igen, így volt valóban, nem tudtam megszeretni, mert nem is akartam igazán. Vágytam vissza a másikat, és vágyom még most is, hogy ennek vége.
Ma kezdted ugye? A cucc amitől kurva okos leszel...., haha(!) mintha eddig nem lettél volna. :-) Hát éppen ez az amit mindig is szerettem benned, már az első pillanattól, az egoizmusod, a jó értelemben vett beképzeltséged és a pengeéles agyad, ezekkel vettél le rögtön a lábamról, még akkor amikor fogalmam sem volt, hogy ki vagy.
"Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem."
(Krúdy Gyula)
Csalódott dacos düh, a "már megint én, már megint engem" érzés. Igazad van, nem hagytam, hogy végigmond, nem kérdeztem, hogy miért mert nem érdekelt. Nem akartam magyarázatot, elfáradtam és csak az üresség maradt.
Messzire löktelek, de néhány nap múlva utánam nyúltál. Próbáltad, de nem engedtelek. Távolság kell, menj olyan messze ahhonan már nem tudsz fájdalmat okozni.
Igen, kezdek jól lenni.
Kicsit furcsa, hogy nem jött azonnal, nem terített le és nem ragadott magával mint az előző. Talán azért, mert most nagyon a padlóról kellett felállni, mert nagyon sokat vártam rá - tudom, szerinted nem, és igen türelmetlen vagyok, nekem sok volt. És lehet, hogy benne van az is, hogy még mindig nem engedtem el teljesen a másikat.
Izgatja az agyamat, ja, itt fogalmaztam félreérthetően.
Nem úgy, ahogy mondjuk te. Nem azon a módon, amikor akarom tudni, hogy mit gondolsz erről, vagy arról, amikor érdekelsz mindenestől, amikor szívesen hallgatom a történeteket a munkádról, a családodról, a gondolataidat úgy általában. Nem, ebben az esetben "csak" arról van szó, hogy fejben is dugni akarok vele. Hogy attól ahogy megcsókol hamarabb kívánom az agyammal mint a testemmel.
"Egy nő nem minden férfi mellett ugyanaz a nő."
(Anatole France)
A "dugni akarok" csók..., hmmmm, igazad van, figyelem magam azóta, tényleg többféleképpen csókolok. De szerintem te vagy az egyetlen, aki ismeri az egész repertoárt.
A szexelős csók, igen, azt mindenkivel használom. (Leszámítva azokat a pasikat akikkel dugtam, de soha nem csókoltam meg őket. Miért van az, hogy a nyelvem átdugni valaki szájába intimebb dolgonak tartom, mint széttenni a lábam? ) Ez az, amikor szívom és harapom közben az ajkaidat, szorosan hozzád préselődöm, fészkelődöm is talán, és kéjesen nyögök néha hozzá.
Utolsó kommentek