Nem hittem hogy ez az időszak nehezebb lesz mint a többi, de tévedtem.
Furának tűnt belegondolni, hogy csak azért mert év vége van és itt lesznek az ünnepek jobban fogsz hiányozni mint máskor. Bár lehet hogy ennek semmi köze az ünnepekhez, lehet hogy egyszerűen csak túl jó volt mostanában minden.
Túl jó..., milyen jót nevettünk ezen nemrégen. És meg is kérdeztem akkor: létezik olyan hogy túl jó? Lehet hogy igen, de akkor én most már azt akarom. Valahogy valami rejtélyes okból pontosan olyan lett ez a kapcsolat amilyet akartam, pontosan olyan amilyet te is akartál, és most már nem fogom kevesebbel beérni. Ha ennek az az ára hogy türelmesnek kell lenni akkor az leszek. Beledöglök, meghalok azért hogy érezhesselek mert már annyira hiányzol hogy fáj, de türelmes leszek. Kivárom a januárt amikor megint újra az enyém leszel.
Tudod mi jutott ma eszembe?
Év elején valamikor céges buli lesz.
Ma munkába menet azon gondolkodtam, hogy mennyire imádnád ha meglógnék onnan 1-2 órára azért hogy dughassak veled. Hja, gyorsan kihevertem a családi karácsony melankóliáját. :-) Imádnám ha megdugnál a kocsiban, egy parkolóban, vagy csak úgy az utcán. Imádnám ha beleülhetnék a farkadba a kedvenc pózunkban és közben csókolhatnálak, beleharapnál a felső ajkamba, a nyelvembe..., jaj, eszeveszettül kívánlak. Folyamatosan nedves vagyok ha rád gondolok. Imádlak bébi, hiányzol.
És működik a telepátia..., szeretem az éjjeli telefonhívásaidat. :-) Igen, kibírjuk ezt is, és a következő év szuper lesz, annyira jó mint eddig, vagy még jobb. Olyan jó amilyen jók mi vagyunk együtt.
Utolsó kommentek