Most megoldásokon kellene gondolkodnom, A, meg B, meg C, meg D, meg stb. terveket kellene fejben összeraknom, ki kellene találnom magamat újra. És csinálom is, tényleg, mert megy az idő, és tudom, hogy nem engedhetek meg magamnak egyetlen elvesztegetett napot sem.
De közben meg képek villannak, először nem is figyelek, pillanatnyi hangulatnak gondolom, és már lépek is tovább. Lassan, puhán kúszik belém az érzés, telefonokat intézek, leveleket váltok, chat beszélgetésekben klimpírozok a billentyűzeten, miközben egyre erősödik.
Először csak az ujjaimat felejtem az ajkaim között, finoman játszom vele, majd szétnyitva a fogaimat benyomom a számba, az ajkak záródnak, a nyelvem végigsimít az ujjakon. Mi a frász ez? Hogy jön ez a vágy csak így a semmiből? Érzem ahogy a mellbimbóm megkeményedik, és a fejemben megszületik az érzés, villámként cikázik át a testemen és áll meg végül a combjaim között.
Akarlak!
Lehet a játék egyedül is szórakoztató, számtalanszor csináltam már, de most nem elég. Vagy egyáltalán nem kellene abbahagynom, vagy el kellene kezdenem újra, és újra, és újra, és újra.... Megbeszéltem a testemmel, hogy nem olyan sokáig kell már kibírni, addig legyen jó, viselkedjen és vágyakozzon. Kihúzom ezzel valahogy szombatig, de tovább nem megy édesem.
Utolsó kommentek