Érdekes, hogy maga a szó eredetileg kedveskedést, dédelgetést, becézést jelent, és egyébként is egy kellemes tevékenységet, jóleső érzetet társítunk hozzá. Ebben az összetételben nekem mégis az jutott róla eszembe, hogy őszintén, kendőzetlenül megmutatni. Ez sem feltétlenül kellemetlen, de benne van, hogy akár fájdalmas is lehet.

Megfogott ez a kifejezés, rögtön ahogy először kimondtad. Forgattam, ízlelgettem, játszottam vele, magamba engedtem, hagytam, hogy mélyre menjen és vártam a hatást.

Ok, akarnám ezt veled, ebben biztos voltam. Aztán kétségeim támadtak. Akarnám, de vajon merném is?

Merném kimondani, hogy fontosabb lettél, mint terveztem, és mégis szeretem, hogy így van?

És merném meghallgatni, hogy én hol helyezkedem el benned? Hol van az a hely, ahol megtalálsz, amikor magadba nézel? Akarnád elmondani egyáltalán?

Megkérdeznéd, hogy miért fájt annyira a múltkori dolog? El tudnám mondani anélkül, hogy bántani akarnálak vele? Tudnám mondani csak úgy, ahogy érzem? És vajon mondanám akkor is, ha nem kérdeznéd? Csak, mert akarnám, hogy tudd? Értenéd? És mondanád, úgy ahogy benned van, hogy miért? Úgy, hogy ne számítson, kinek van igaza, mert nem is kellene, hogy bárkinek is igaza legyen? Lehetne csak azért, hogy értsük egymást? És értenénk?

Tudnám elmondani, hogy miért szeretek veled lenni?

Tudnád elmondani, hogy miért, vagy miben számítok, mi az, ami miatt fontos lettem?

Mernénk beszélni érzésekről, ragaszkodásról, kötődésről, kétségekről, fájdalomról? Arról, ha valami sok, vagy netalán éppen kevés?

Bízunk egymásban annyira, hogy ki merjük mondani, amit eddig soha nem mondtunk? Bízunk önmagunkban annyira, hogy ezt meg merjük tenni?

Arra jutottam, hogy akarom. Azt nem tudom, hogy bátorságom is lenne e hozzá, de ha te is benne vagy kipróbálhatnánk. Az a furcsa, hogy egyébként úgy érzem, hogy szoktuk ezt csinálni, csak valami egészen sajátságos, egyedi módon, szavak nélkül. De mostanában kezd bennem megfogalmazódni, hogy talán eljött az ideje hogy megpróbálhatnánk hangosan kimondva is.

Lehet, hogy a legveszélyesebb játék lenne, amit eddig próbáltunk, lehet, hogy ez már nem is játék, és éppen ezért lehetne talán az egyik legizgalmasabb is.

 Ki merjük ezt próbálni együtt? Akarod?

P.S.: Megírtam ezt a levelet még valamikor a hét első felében, már készen volt a tegnap esti beszélgetésünk előtt, csak még ülepíteni akartam magamban mielőtt kiteszem.A múltkori történetre való utalást mégis benne hagytam, mert így érzem kereknek.

Viszont tudd, hogy amit elmondtál, hogy azért is alakult így az a hétvége, mert imádtál a gyerekeiddel lenni, tökéletesen helyre rakott bennem mindent. Bébi, olyan nagyon megkönnyítetted volna nekem azt a néhány napot, ha ezt rögtön akkor tudom. Egy munka miatt „lemondódni” nem éppen kellemes. A családodért, a velük tölthető időért az teljesen más. Nem mondom, hogy örültem volna, de az biztos, hogy ez egy egészen másfajta érzés.