Megpróbálok sorban haladni mert majd megint azt mondod hogy csapongok.

Hogy milyen lenne az a házasság amit el tudnék képzelni magamnak?

Sokáig azt válaszoltam volna erre a kérdésre hogy semmilyen. De tegnap valahogy olyan furcsa fény volt a szemedben amikor ezt kérdezted hogy éjjel gondolkodtam rajta. Olyat el tudnék képzelni mint a mi kapcsolatunk. Olyan felállást ami nem a kizárólagosságról és a birtoklásról szól, hanem arról hogy mivel leszünk többek egymástól. Ahol nem zárnak kalitkába, nem vágják vissza a szárnyaimat hanem hagynak szabadon repülni, miközben olyan természetes az hogy összetartozunk mint hogy reggel felkel a nap. Azt mondtam hogy szerintem nincs ilyen házasság, mert abban a kontextusban a kapcsolatok valahogy megváltoznak. Mire te azt válaszoltad hogy nem, nem a kapcsolat változik hanem az emberek, és kizárólag rajtuk múlna hogy megmaradhasson a varázslat. (Már ha volt egyáltalán ugye, mert azt is tudjuk hogy nem mindenkinek van akkora mázlija ezzel mint nekünk.) Ok, de ha ez ennyire egyszerű akkor miért nem működik soha?

Ha eljátszunk a gondolattal hogy kipróbálhatnánk akkor is félnék. Tudom hogy veszettül jók vagyunk együtt, tudom hogy működik egy csomó dolog ami senki mással, hogy valahogy valamitől olyan hatással vagyunk egymásra amire néha még mindig rácsodálkozom. De bébi, nekünk nincsenek hétköznapjaink. Nincs elfelejtett befizetés, vagy morcos reggel.

Nem gondolom hogy a vágy elmúlna, az annyira erős hogy nem hiszem hogy bármi kiolthatná. Nem gondolom hogy megváltoznának az érzéseink, vagy megszűnnénk nagyvonalúnak lenni egymás szabadságvágya iránt. De félnék hogy halványulna a csoda. Senkit, senkit nem ismerek akinek sikerült. És ez most fura lesz, de azt hiszem benned bíznék, inkább magamban nem.

Szóval ha bármi lehetne akkor azt mondom igen, ezt így el tudnám képzelni, pontosan ezt és pontosan így ami most van. De abban nem vagyok biztos hogy azt is el tudom hinni hogy ez a valóságban tényleg működhetne.

Hát, nem gondoltam hogy lesz olyan amikor itt még házasságról is fogok írni...

A tegnap este. Azt kérted meséljem el mi nem tetszett, aztán olyan hirtelen gondoltad meg magad.

Tényleg fájt amit csináltál, és dühös is voltam amiért nem engedtél el amikor kértem. De tudtam hogy ez téged őrületesen izgat, éreztem ahogy megkeményedik a farkad és azt a fényt láttam a szemedben amit annyira szeretek, és olyan puhán, gyengéden csókoltál közben. Kicsit engedtél majd visszarántottál, fájdalmat okoztál majd megsimogattál, dühös voltam miközben kívántalak. Bárki mással ez megalázó lett volna, de te pontosan tudod hol van az a határ ameddig ezt még játéknak veszem, ameddig pár másodperccel utána már hozzád tudok bújni és a füledbe tudom súgni hogy imádlak.

Igen, volt olyan ami akkor abban a pillanatban éppen nem tetszett. De nincs semmi amit megváltoztatnék, vagy máshogy akarnék. Imádom hogy bármit tudunk játszani, bárhogy és bárhol, és mindig tökéletesen működnek a szerepek. Tudom hogy már mondtam, de éppen most mondtad hogy nyugodtan ismételjem magam :-) Nagyon - nagyon szeretem hogy nincs semmi ami csak majdnem az. Imádom magunkat együtt.