Olyan volt most ez az együtt töltött idő mint egy édes varázslat. Megfordult előtte a fejemben, hogy lehet, hogy fura lesz. Lehet, hogy hosszú volt a kihagyás és nem lesz könnyű újra visszatalálni, lehet, hogy a szex csak szex lesz és semmi több. De olyan erővel és szenvedéllyel szorítottál magadhoz, ugyanakkor annyira finoman, szinte vigyázva csókoltál, hogy majdnem rögtön úgy éreztem hogy olyan ez az egész mintha csak alig egy kis ideje váltunk volna el egymástól. Így visszagondolva meglepő egy kicsit, de akkor "érkeztem meg" teljesen amikor levettem a szandálomat, te pedig visszafordultál a lépcsőn és megsimogattad a lábam.
Igen, elsőre (ok, másodikra is...) sokkoló volt a lap. Olyan érzés volt, hogy itt most valami fontos dolog történik ami engem kizár. Az viszont nagyon jólesik, hogy milyen sokat számít neked, hogy én mit érzek, vagy gondolok ezzel kapcsolatban. Most, hogy már aludtam rá néhányat jöttem rá, hogy elsőre tényleg rosszul futottam neki, ez az egész hozzád tartozik, a részed és az is marad örökre, és így általad mégiscsak benne vagyok a történetben. Ez megnyugtató érzés. És tudod mit? Pontosan azt fogom kezdeni ezzel az egésszel amit mondtál. Rád bízom magam. Számomra ez egy ismeretlen terület, és abban is igazad van, hogy együtt sem voltunk még ilyen helyzetben. Ha azt mondod minden rendben lesz akkor elhiszem neked.
A hármas szex az valami agyeldobósan jó volt. Tényleg nagyon sokat változtam. Remélem szereted ezt, mert te hoztad a változást. Falakat döntöttél és gátakat nyitottál, és teszed ezt még mindig, folyamatosan. Emlékszem amikor tavaly azt mondtad szerinted még nem vagyok kész arra a játékra ami olyan régen izgat. És most? Vagyok már annyira nyitott és befogadó hogy menne? Adná már vajon azt az élményt amit várok tőle?
Az is eszembe jutott, hogy milyen vicces, hogy mikor először aludtunk együtt megbeszéltük, hogy egyikünk sem az az összebújós fajta. Most meg tessék, állandóan egymásba gabalyodva alszunk el. Imádom ezt egyébként, ezt is. Meg azt is, hogy mindig egymáshoz érünk, napközben is, amikor csak lehet. Ha elmentél mellettem megsimogattad a hajam, megpusziltál, vagy magadhoz húztál és megcsókoltál. Az egész nap a kívánt reggeli ébresztődtől kezdve, az utolsó búcsúcsókig, az ebéd, a karamellás jégkrém, a kanapén ráérősen elnyúlva olvasott Szabó Magda, a zene a rádióban, a hercegnő ágy, az oklevél, a parfüm illata, még az esti rohanás is keresztül a városon, minden, minden tökéletes volt. Egy tökéletes nap tőled nekem, és tőlem neked. Köszönöm! (és szívesen - máskor is, bármikor) :-)
Utolsó kommentek