Emlékszel, mondtam neked régebben, hogy többek között azt szeretem benned, hogy olvasol bennem? A fejembe látsz, kitalálod a gondolataimat, a legtitkosabb, legmerészebb, legsötétebb, legédesebb álmaimat váltod valóra. Volt egy időszakunk amikor ez egy kicsit megkopott. Nem, nem róvom fel utólag sem, mint ahogy akkor sem tettem. Értettem az okát, elfogadtam, de attól még hiányzott, mert én meg ezt szoktam meg, és imádom, hogy most újra van. "Odafigyelőbb." Szeretem. :-)
Milyen "vicces", hogy a legtöbb ember naptárhoz köti az ünnepeket. Akkor kell örülni, boldognak lenni, szeretni, odafigyelni, amikor piros számok jelzik. Ehhh....
A pasi is azt mondta nekem a tt.-ban, hogy szerinte a szeretőség egyik sötét pontja az ünnepek hiánya. Hm??? Mondtam neki, hogy az ünnep egy érzés, nem egy mások által meghatározott időpont, és nekem éppen most, azon az estén volt meg a tökéletes karácsonyi pillanatom, és láttam rajta, hogy nem érti. De nem baj, mert nem is kell értenie, senkinek nem kell értenie kettőnkön kívül. Mert a pillanat is csak kettőnké volt, amikor rám néztél és azt mondtad szeretnél venni nekem egy könyvet, amikor láttuk együtt a karácsonyi fényeket, és csak te tudtad, hogy nekem ez mekkora ajándék, vagy amikor az étteremben az asztal fölött megfogtad a kezem, és a klub előtt a parkolóban amikor átöleltél és azt mondtad neked is jó volt, mert szeretsz együtt lenni velem.
A következő klub éjszaka a tiéd bébi. Nem ezek miatt a dolgok miatt, nem cserébe, vagy viszonzásként, egyszerűen azért mert szeretném, és mert rájöttem, hogy módomban áll megadni neked, csupán egy gátat kell átlépnem hozzá magamban. Az pedig menni fog, mert akarom.
Utolsó kommentek