Nagyon ritkán van ilyen, most mégis napok óta tart. Csókra vágyom, puhán, lágyan, hosszan, lassan, érzékien. Ölelésre, az egymáshoz simulós fajtára ami nem birtokol mégis kizárólagos. Össze fonódott, ráérős együtt alvásra, amikor senki nem rohan sehová. "Mi" időre vágyom.
Szeretkezős hangulat...
Emlékszel arra mikor az A.-ban voltunk, pontosan azon az estén amikor először mentünk el tt.-ba, feküdtünk az ágyon, beszélgettünk, csókolóztunk, simogattad az arcom? Az ujjadon a mesefigurás sebtapasz amit együtt választottunk. :-)
Arra a napra amit együtt töltöttünk az esküvő után? A tavalyi nyár utolsó hosszú hétvégéje volt, vibráló forróság kábította a várost és mi együtt ébredtünk akkor délelőtt. Még mindig érzem annak a mentás limonádénak az ízét.
A halloween hétvége, amikor megkértél hogy maradjak még? Olyan édes voltál, és annyira sokat jelent nekem azóta is hogy akkor három nap után még mindig velem akartál lenni.
Újra melegek az éjszakák. Tegnap késő este értem haza, mikor beléptem a házba az jutott eszembe hogy mennyire szerettem tavaly nyáron azokat az éjjeleket amikor kb. ugyanebben az időpontban lefelé mentem a lépcsőn és itt vártál rám. Imádom azt a pillanatot amikor beszállok melléd a kocsiba és a két külön világból egy kerek egész születik. Szeretem hogy van néhány másodperc amíg csak nézel, nem tudom mire gondolsz olyankor, de nekem olyan "hát itt vagy és az enyém vagy újra" érzésem van ettől. És utána mikor közel engedsz és megcsókolsz..., hjaj, az a csók még mindig elvarázsol.
Az elmúlt napokban valamiért annyit gondolok ezekre.
Tudom hogy nem egyszerű, hogy sokat kérek, hogy mohó vagyok, de szükségem van ilyen együttlétre. Kell hogy találjunk olyan időt amikor meg tudjuk ezt oldani. Kell.
Utolsó kommentek