Nagyon kellett már ez a ma reggeli beszélgetés. Szeretem amikor így egyesítjük a világainkat, mindenki a maga térfelén, de közben folyamatos az átjárás. Majdnem olyan közel érezlek ilyenkor mintha valóban, fizikailag is jelen lennél.
Halálra kínzol ezekkel a bedobott képekkel, hogy azt szeretnéd ha előtted térdelnék és leszopnálak. Édesem, fizikailag fáj annyira vágyom rád.
A lehető legnagyobb részt akarom a csütörtök délutánból, annyi időt amennyit csak lehet. Olyan nagyon hiányzol már belőlem...
Akarom, hogy úgy csókolj meg hogy abban benne legyen a legutóbbi találkozásunk óta eltelt idő minden vágyakozása.
El akarok menni abba a hotelbe ahová szoktunk. Dugni akarok ruhában és szeretkezni meztelenül. Állva, ülve, fekve, oldalról, hátulról, szemből, és igen még a zuhany alatt is.
Akarom, hogy simogasd a csiklóm gyengéden, finom apró körkörös mozdulatokkal, majd akarom hogy belém told az ujjaidat és mozgasd bennem keményen, mélyen, durván. Feszítsd szét a számat a kezeddel pont úgy ahogy szoktad, és hagyd hogy lenyaljam miközben belém hatolsz.
Akarom, hogy megdugd a puncim, a szám, a popsim.
Akarom, hogy úgy ölelj magadhoz hogy azt érezzem soha nem akarsz elengedni.
Akarom látni a szemedben hogy kívánsz, hogy megveszel értem, hogy imádsz.
És amikor vége lesz a napnak és elválunk egymástól akarom látni hogy ebbe egy pillanatra belehalsz te is.
Utolsó kommentek