Azt mondod szereted amikor írok. Én is szeretem, valahogy közelebb érezlek ilyenkor. Még akkor is így volt amikor egyébként néhány lépésnyi távolságra ültem tőled és írtam miközben dolgoztál. A fene se érti..., talán azért van mert ez az a felület ami teljesen csak kettőnké.
Éjjel azt mondtad írjak még, mert szeretnéd olvasni. De most először nem vagyok benne biztos hogy ez jó ötlet. Furcsa hangulatban vagyok ilyenkor karácsonykor. Valahogy olyan mintha szerelmes lennék egyszerre az egész világba. Minden olyan könnyűnek tűnik, ugyanakkor borzasztóan nehéznek. Valahogy más lesz mindennek a súlya. Felerősödnek az érzések, fájnak a hiányok... Már napok óta arra vágyom hogy magadhoz szoríts, úgy ahogy szoktál, annyira hogy fájjon, hogy szinte levegőt se kapjak közben. Szeretem közben beszívni az illatod, szeretem hogy azt érzem ilyenkor hogy az egész világot kizárjuk és csak ketten vagyunk. Szeretnék úgy szeretkezni mint a legutóbbi éjszakán. Elveszni egy lassú, szenvedélyes csókban és nem gondolni semmire csak élvezni az érzést. Az érzést ami nem lehetne, de mégis van.
És hogy lehet e jó érzés valakinek a hiánya? Ez egy elég furcsa kérdés, de rögtön válaszoltál is rá. Igen, ha jó érzéssel tölt el hogy éppen ő hiányzik. És vajon lehet e szeretni valamit ami fáj? Igen lehet. Egy barátom azt szokta mondani hogy annyi minden van az életben amibe érdemes lehetne belehalni. Hát ez is ilyen, ez a furcsa, fájóan gyönyörű, keserűen édes érzés. Ha van valami amibe érdemes lenne akkor ez az.
Áááá, mondtam. Ez egy ilyen időszak, varázslat ami mindenkire hatást gyakorol valamilyen módon. Nem biztos hogy ezt akartad olvasni, de most ez van.
Utolsó kommentek