Zizegés, zsongás, pezsgés, illatok, könnyű lenge ruhák, kívánások, álmatlan éjszakák. Tavasz.
Fura, de az jutott eszembe hogy ez egy olyan évszak amiben még soha nem találkoztunk. Voltunk már együtt hosszú forró nyári napokon, fülledt, és kellemesen hűvös éjszakákon, fog vacogtató, havas, hideg télben, de ilyenkor amikor újra kezdődik a körforgás még nem.
Újra előjönnek a tavalyi érzések, a tavalyi vágyak.
Lépcsőházak falának támaszkodó hát, combhajlatig feltűrt szoknya, egymáson függő tekintetetek, vágytól és kéjtől elhomályosult szemek, követelőző birtokló csók, a lehelet forrósága…
Olyan sok dolog van amit akarok veled még mindig, és olyan sok amit akarok újra.
Nagyon szeretnék már az öledbe ülni a kocsiban. Az a póz annyira a miénk, olyan közel vagyunk olyankor egymáshoz. Imádom az érzést amikor a farkadra tágul a hüvelyem, közben pedig magamat látom a szemedben, ugyanaz a szenvedély, ugyanazok az érzések.
Valami furcsa örvény mélységébe zuhanok napok óta. Nem fájdalmasan és hidegen, hanem egészen izgató módon. Puhán, lágyan, vágyakozva, nem ellenállva hanem hagyva hogy magával ragadjon.
Nevetések, közös hallgatások miközben csak nézzük egymást és az a csönd akkor beszédesebb minden szónál, csók, szeretkezős hangulat. Tavasz.
Utolsó kommentek