Ha valaki azt mondja nekem akár még egy hónappal ez előtt hogy én valaha meg fogok zuhanni egy pasi miatt kb. körberöhögtem volna.
Ma mégsem volt kedvem hazaindulni a munkából, mert legalább amíg ott vagyok van ami elterelje a figyelmemet és nem érzem folyamatosan ezt. És most itthon ülök a macskás pólómban, gombóccal a torkomban és csak arra tudok gondolni hogy hogy lehettem ennyire hülye. Iszonyatosan éhes vagyok és mégsem tudok enni, hulla fáradtnak érzem magam de nem tudok elaludni.
De még ennél is rosszabb hogy nem mondhatom el neked hogy milyen volt a napom, mi történt ma, mi az aminek örültem mert tudom hogy jelenleg ez cseppet sem érdekel. Nem kérdezhetem meg, hogy nálad mi volt, hogy hogy alakul a hangulat a munkahelyen, hogy hogy sikerült a könyvespolc projekt otthon, mert tudom hogy nem akarod ezt most nekem elmondani.
Nem akarom hogy ez legyen, nem akarom hogy ellökj magadtól. Nagyon szenvedek, nem tudom meddig bírom ezt így.
Annyira szeretném ha meg tudnál bocsátani. Annyira szeretném ha minden úgy maradna ahogy ez előtt volt.
Kopottnak érzem magam, egy ócska ribancnak. Kérdezted egyszer hogy éreztem e már valaha mocskosnak magam a szextől. Hát most érzem.
Szeretnék újra csillogó lenni, különleges, exkluzív. Eddig az voltam melletted. Attól ahogy viselkedsz velem, attól ahogy rám nézel, attól ahogy érzel. Szeretném ha újra szeretnéd hogy ilyen legyek, mert neked vagyok ilyen. Tőled. És annyira szeretném ha újra bizsergés lenne a pocidban amikor rám gondolsz. Azt hiszem ez az egyik legédesebb dolog volt amit valaha mondtál nekem.
Utolsó kommentek