Nem időrendben, fogalmam sincs, hogy az agyam mi szerint csoportosítja őket, és azt sem tudom, hogy miért éppen azokat dobálja fel.
A három napos hosszú hétvége képei, a csokis süti amit akkor csináltál, Sz. után a képeslap amitől lemerevedtem, másnap a megkezdett jégkrém :-) , az esküvő utáni nap együtt ébredése, az a fura megfoghatatlan érzés, amikor először jártam ott, és a még furább, hogy néhány óra múlva már otthon éreztem magam. Van valami érdekes bája annak, ahogy ott látszik, hogy élet van a falak között. A padló érintése a talpam alatt, az öblítő illata arról a nyári délutánról amikor a lepedőt vasaltam, igazi csapatmunka, hiányzik.... Számtalan csók és ölelés, mosolyok és közös nevetések, ízek, illatok.
Ja, és most az is bevillant amikor nagyon-nagyon csendben kellett lennem a szobában, még levegőt is alig mertem venni, és közben hallottam a hangodat ahogy beszélsz vele, még csak ideges sem voltál pedig ott álltatok pár lépésnyire tőlem, csak egy ajtó választott el minket egymástól. Hogy ez kellemes emlék e azt nem tudom, mégis szívesen gondolok rá vissza.
Szeretem azt a helyet, és szeretem, hogy bízol bennem annyira, hogy megmutattad.
Utolsó kommentek