Egy jól sikerült hét tökéletes lezárása, hmmm....., ezen elgondolkodtam. Egy munka megbeszélésen az ember nyilván nem mondja be a szeretőjét, még akkor sem ha fejben egyébként rögtön elkezd pörögni a film. De nekem majd elmesélhetnéd, kíváncsi vagyok hogy ha mindent irányíthatnál te milyennek raknád össze. :-)

Péntek kora délután van mikor beszállok melléd az autóba. Egy kis ideig csak nézzük egymást, olyan régen találkoztunk már, kell egy kis idő amíg újra mindent kitölt az érzés, hogy végre együtt vagyunk. Kell, hogy újra pontosan meglegyen a szemed kékjének árnyalata, a szád vonala, az ujjaid finom szépsége. És mikor minden a helyére kerül és összeáll akkor lassan közelebb hajolok, az illatod emlékeket ébreszt, felkavar, kívánóssá tesz. Az első csók puha, érzéki, lassú.

Olasz tésztát eszünk ebédre. Egy részét most is meghagyom mint szinte mindig, átnyúlsz a tányéromba a villáddal, közben arról beszélgetünk, hogy milyen volt a világ túlsó fele, milyenek ott az emberek, az ételek, hogy érezted magad. Megkérdezed, hogy kérek e édességet. És igen, kérek. Hogy a fenébe lehet az, hogy a főételt soha nem tudom megenni, de a desszert simán belém fér? Ez örök rejtély marad számomra.

A szobába érve mögém lépsz, átölelsz hátulról és belesuttogod a hajamba hogy "Hiányoztál." A nyakamba csókolsz miközben lehúzod a cipzárt a ruhámon, a könnyű anyag a földre hullik, úgy állok előtted ahogy látni szeretsz, elegáns fehérneműben őrjítően szexi harisnyával és magassarkúval. Végigsimítod a hátam, lassan megfordítasz, pontosan tudom mit akarsz, egy gyors csókot  váltunk mielőtt letérdelek eléd. Éppen csak a nyelvem hegyével érintve lentről felfelé haladva nyalom végig a farkadat, kínzó lassúsággal körbe a makkod alatt, majd le, és ismét fel. Az ajkaimmal gyűrűt formálva szopogatom a makkod, miközben a nyelvemmel simogatom, csókolózom a farkaddal. Játszom vele, finoman végigharapdálom, majd újra a számba veszem és olyan mélyen engedem le a torkomba amennyire csak bírom. Közben már veszettül kívánlak, és amikor nem bírom tovább a kielégítetlen vágyat felállok és megcsókollak. Imádom, hogy ebből mindig rögtön tudod hogy dugni akarok. Ráhasalok az ágyra, lehúzod a bugyimat és azonnal belém hatolsz. Elmondani nem tudom mennyire hiányzott már ez az érzés, a farkad és a puncim olyan tökéletesen passzol egymáshoz hogy ezt megtervezni sem lehetett volna jobban. Váltunk a mi pózunkra, jaj, annyira szeretem ezt, olyan jó hogy közben a szemedbe nézhetek, hogy megcsókolhatlak, hogy rád hajolhatok és hozzád simulhatok anélkül hogy abba kellene hagynunk a dugást.

Együtt alszunk valamennyit majd közösen zuhanyzunk. Jól megy a kék ing a borostához. (Igen, ez az én tökéletes hétvégém. :-) ) Az én számra pedig felkerül a vörös rúzs. A péntek estéket szeretem legjobban a swinger klubban. Elég sokan vannak a változatossághoz, de nincs tömegnyomor.

Húúú, régen voltunk már itt is. Kicsit azt hiszem izgulok is, nem annyira mint az első alkalommal, ez nem félelem, inkább kellemes bizsergető érzés, de határozottan jelen van. Ahogy bemegyünk az ismerős illat megnyugtat, néhány korty gin tonik után pedig már pontosan annak látom a helyet ami, egy mesebeli cukorkabolt, ahol minden édességet megkaphatsz amire valaha vágytál. Ez is annyira hiányzott már, a másokkal való szex veled együtt átélt tökéletessége.

Korán reggel érünk haza, a nappaliban szeretkezünk miközben lassan ébredezik a város. Ritkán csináljuk így, hosszú, elnyújtott csókokkal és rengeteg simogatással, de ennyi kihagyás és egy ilyen éjszaka után most ez kell. Szorosan hozzád simulva a karjaidban alszom el.

Valamikor délután ébredünk. Imádom azt a kávét amit ilyenkor főzöl, hozzá a nagy adag hideg tej. Lassan kortyolgatom, közben már felhúzott lábakkal ülök a bárszéken, annyira szeretlek így nézni. Ebből egy kicsi, abból egy kicsi, ezt ide, azt oda, és egyszer csak az egészből összeáll valami ehető, ami ráadásul finom is.

Van még néhány óránk együtt, sokat beszélgetünk, nevetünk, dugunk, beszélgetünk, dugunk, beszélgetünk...

Hazafelé a vonaton elpilledek, félálomban az elmúlt két nap emlékei kavarognak bennem. Arra gondolok, hogy néha milyen reménytelenül hosszúnak tűnt a külön töltött idő. Voltak sötét pillanataim,  amikor olyan távolinak éreztelek, hogy azt hittem soha nem találok vissza, messzebb voltál mint 13 ezer kilométer. Nehéz volt, és előfordult, hogy fájt. De mikor újra a szemedbe néztem láttam, hogy semmi nem változott, hogy ugyanazon a helyen vagyok ahol eddig is voltam, és abban a pillanatban újra kerek lett minden.