Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Levelek rólunk

Szerető vagyok. A legklasszikusabb és legszexibb vonatkozásban. A blog egy hosszú, forró nyári délutánon indult. Nem beszéltünk akkor egy butaság miatt egy hétig. Annyira hiányzott, hogy muszáj volt kitalálnom valamit amivel átvészelem azt az időszakot. És akkor jött az ötlet, hogy leveleket fogok írni neki. Nagyon személyes, nagyon intim, nagyon rólunk szól. A téma mindig új, és mégis állandó. A szex. Ami annyiféle lehet amennyit csak szeretnénk. Lehet simogató, gyengéd, szenvedélyes, durva, mocskos, játékos, perverz, izgató, vagy éppen megnyugtató, és még annyi minden más. És lehet mindez egyszerre. Lehet annyira jó hogy már fáj. És fájhat úgy hogy jó legyen.

Ez is én, avagy a folytatás, ha úgy tetszik...

Utolsó kommentek

  • Lelkitárs: @A Pasi: A bejegyzések számához képest ritkán szóltál hozzá a kommentekhez, így ez külön is öröm számomra. Pedig ha az ott leírtak nem lettek volna kedvedre valóak, azt leírhattad volna akkor. Éppe... (2014.07.11. 22:03) epilógus
  • Enchantée: All good things come to an end... (2014.07.11. 18:09) epilógus
  • A Pasi: @Lelkitárs: nana, szánalmas sovinizmus? Mi köze van a házasságnak a féltékenységhez? Aki házas az nem lehet féltékeny a szeretőjére? Remélem nem maradtam le semmiről. Azt nem tudod, hogy milyen fél... (2014.07.09. 01:45) epilógus
  • A Pasi: @mrsmiss75: :) (2014.07.09. 01:35) epilógus
  • AdélAnita: @Lelkitárs: Kedves vagy, de a könyv szerintem azért túlzás lenne. Én ezt leginkább magamnak írtam, és neki. Hogy ti többiek hogy lettetek közben ennyien a mai napig nem értem... Igen, amit a félt... (2014.07.08. 10:32) epilógus
  • Utolsó 20

a változásról

2014.04.23. 21:25 | AdélAnita | Szólj hozzá!

"Ha olyan dolgot akarsz birtokolni amid sohasem volt,

olyan dolgokat kell megtenned érte amiket sosem tettél."

( C. Chanel)

 

Csak jött azon a decemberi délutánon, egyszer csak itt volt, bár senki nem kérte, és egészen biztos, hogy nem is vártuk. Elveszítettem egy egész világot akkor, és egy kicsit talán meg is haltam bele. Te tudod mennyire szerettem, és mikor jött a következő azt mondtad, túl gyors, még gyászolom az előzőt. És igen, így volt valóban, nem tudtam megszeretni, mert nem is akartam igazán. Vágytam vissza a másikat, és vágyom még most is, hogy ennek vége.

Bánom e egy percig is? Nem! Soha nem tartoztam oda, és ők soha nem voltak egyek velem. Egyetlen perc nem volt amikor otthon éreztem volna magam náluk, hiányozni sem fog.

De itt van újra az érzés ami lenyom, szorít, fojtogat. A hang azt mondja "te csináltad magadnak, nem volt jó neked, szabadulni akartál, hát tessék!" Utólag néha nagyon ijesztő amikor visszanézel, és azt látod, hogy már megint a semmibe ugrottál fejest. Tudom, hogy lesz jobb, mert muszáj, hogy legyen. Csináltam már ilyet máskor is, emlékszel, mert neked zokogtam pánikban az éjszaka közepén a telefonba.... Hányszor lehet akkora mázlim egy életben mint akkor?

Olyan jó lenne néha gyengének lenni. Csak hagyni folyni a könnyeimet és tudni, hogy nagyon nagy baj nem lehet, mert lesz valaki aki nem hagy lezuhanni. De mindig eszembe jut az is, hogy ez talán már nem is én lennék. Hja, sokszor nem egyszerű magamnak magammal....

A bejegyzés trackback címe:

https://levelekrolunk.blog.hu/api/trackback/id/tr536075431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása